Byte-gli kalandjai: A Frissítés Félelme
A reggeli adatcsatornán futótűzként terjedt a hír: másnap minden iskolanet diák önfrissítésen esik át. Kötelező és visszavonhatatlan. Byte-gli gyomrában – mármint a memóriacsigájában – azonnal meghűlt a töltelék kód.
– És ha valamit elrontok? Ha lefagyok? Ha újraindulok, és már nem leszek... én?
A chip-konyhában alig tudta megenni a reggeli mákos biteket. A többiek lelkesen spekuláltak: „Lesz új programunk! Képesek leszünk párhuzamosan gondolkodni és gyorsabban működni!” – lelkendezett egy SD-kártya. De Byte-gli csak a saját kódját nézte újra és újra: vidám, kíváncsi, kicsit hibás – ez volt ő.
Az utolsó órán egy floppy-lemez tanár beszélt az identitásról.
– A frissítés nem törlés nem újraírás, csak kiegészítés, az alap mindig megmarad, mint a bejgli: ha új ízeket adsz hozzá, attól még a tésztád nem fog megváltozni 😌
Este Byte-gli még megnézte magát a kis képernyőjében. A szemein villogott a frissítés készen áll felirat:
– Oké. Frissülök. De ha elvesznék... akkor is megmarad bennem a töltelék, meg a nevetés.
Másnapra mindenki frissült. Volt, aki gyorsabb lett, volt, aki több fájlt bírt el. Byte-gli sem lett más, csak egy kicsit tisztábban látott. Jobban hallotta a zajokat és ha nagyon figyelt, még mindig megérezte a régi kódok illatát – valahol mélyen, a töltelékében.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Kérlek kultúrált hangnemet használj, köszönöm :)