Byte-gli kalandjai: A Zajszűrő Zűr
Zajtan órán különös csönd uralkodott. A tanár, egy bölcs öreg régi számítógép, épp azt magyarázta, hogyan kell kiszűrni a háttérzajt a napi adatfolyamból. Byte-gli jegyzetelt rendületlenül, de közben fél szemmel a padtársát figyelte: Tónuska, a kis hangszórófiú nagyon furcsán viselkedett, egyre csak remegett és remegett és rezgett, néha kékfény villant a hangerő szabályzóján.
– És most figyeljen mindenki – szólt a tanár –, a zaj nem mindig rosszindulatú. Néha csak jelezni akar valamit.
Ebben a pillanatban Tónuska egy irgalmatlan zajt eresztett ki: “BRRRRTTTT!” Olyan hang volt, mintha egy hűtőventilátor lerágta volna a winchestert.
A terem egy pillanat alatt lefagyott. Az egyik diák sípolva összeomlott, másik kettő újraindította magát. A tanár egy nagyot sóhajtott, majd halk kattogással odagurult a székével Tónuskához
– Valami gond van az EQ-dban, fiam?
– Nem tudom… – suttogta Tónuska. – Csak túl sok zaj van bennem. Otthon is állandó zaj van, folyton csipognak, sípolnak, zúgnak. Már nem hallom magam.
Byte-gli elővette a saját kis zajszűrő algoritmusát, amit még gyakorlásból írt, és egy pendrive-on odacsúsztatta.
– Próbáld ki ezt. De előtte... talán csak hallgass egy percet. Csendre. Magadra.
Tónuska becsukta a szemét. A terem csöndes lett. A processzor halkan kattant, a háttértár pihent. A tanár mosolygott.
– Néha a legfontosabb zaj az, amit önmagadban hallasz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Kérlek kultúrált hangnemet használj, köszönöm :)